2017. jan. 2. Tegnaptól érvényben van az új szingli törvény. A szingli igazolványt már tavaly december közepén megkaptam. Ma megyek lemondani az internetet, végülis, van a munkahelyemen, ha nagyon muszáj. Az új szingliadó bevezetése miatt nem fogom tudni már kigazdálkodni, másról pedig nem tudok lemondani, és az albérleti díjat is felemelte a főbérlő. El kell […] Tovább

Körülbelül tavaly ilyenkor írtam a Le a kalappal a férfiak előtt – Avagy utcán ismerkedni – című bejegyzést (itt olvashatod: https://clickkata.cafeblog.hu/2015/01/09/le-a-kalappal-a-ferfiak-elott-avagy-utcan-ismerkedni/), amire, nagy meglepetésemre, még a minap is érkezett reakció – köszi fiúk 🙂 Habár, bevallom, azt gondoltam, hogy nem folytatom a blogot – írói válsággal küzdöttem, mert bár magamról szívesen írok, a környezetemben lévőket, még […] Tovább

Ha rendelkeznék némi technikai ismerettel, akkor ebből a bejegyzésből biztos mémet csinálnék, de ennek hiányában, marad a verbalitás. És hogy miért vetemedek erre? Bevallom, kedves kormányunk, na meg egy nagypapa korú tanítványom ihletett meg, aki a minap, konkrétan közölte velem, hogy unatkozó, rigolyás vénasszony leszek, ha egyedül maradok. Egyértelmű volt, hogy az elterjedt sztereotípiákból kiindulva […] Tovább

Nos, boldogult középiskolai tanár koromban gyakran nyavalyogtam, hogy ha nem a randi vonalon – márpedig azon többet nem – , akkor hol a kiskutyafülében fogok én ismerkedni?!?! A tanári pálya tipikusan női pálya, a régi kollégák öregek voltak és/vagy házasok, újak érkezésére meg nem lehetett számítani, a barátaim mind párkapcsolatban, ők tehát már rég nem […] Tovább

Nos, első újévi bejegyzésemet a naplómban ezzel a mondattal kezdtem: „Thanks God for friends!” Köszönet minden egyes barátért, de tegnap speciálisan azért a barátnőmért, aki meghívott életem legkellemesebb és legszívmelengetőbb szilveszteri összejövetelére, ahova alig akartam elmenni, mondván, hogy az előző éjszaka, khm eseményei következtében hulla fáradt vagyok, és nincs kedvem idegenek társaságában lenni, jobb lenne […] Tovább

A téma aktuális, hiszen legfrissebb exemnek tegnap volt az esküvője, alig 6 hónappal azután, hogy én otthagytam… Nem, már nem fáj, sok boldogságot nekik! És egyébként is, én hagytam ott, pontosan azért, mert nem volt szerelem. Részéről soha, részemről meg valószínűleg azért nem, mert nem volt rá fogadóképes kereslet. Egy ideig próbáltuk hitegetni egymást és […] Tovább

Hányszor hallottam már ezt! De igazából sose vettem komolyan, sőt, baromságnak tartottam. Mígnem egy szokásos augusztusi tanári konferenciára besétált az új kolléga, A Házinyúl… Nem támadott, én mégis kissé megijedtem tőle, mert épp akkor voltam túl egy soha meg nem valósult szerelem illúzióján, és kb mindenre vágytam, csak nem még egyre… De ott volt tagadhatatlanul, […] Tovább

Avagy nőként egyedül élni – pro és kontra Valamelyik nap meglátogatott az egyik nagyon kedves barátnőm, aki párkacsolatban él – egyébként az angyalok küldték, mert nagyon rossz passzban voltam – , és új albérletem láttán, ami nagyon tetszett neki, azt találta mondani, hogy szinte kedvet kapott hozzá, hogy ő is berendezzen magának egy ilyen kis […] Tovább

… Sajnos, rendetlenségből kifolyólag, nem időrendi sorrendben írom és rakom fel a dolgokat. Amiről ez a bejegyzés szól, az kb a két évvel ezelőtti állapot rögzítése…     A pasihiánynak különböző fokozatai vannak.  Íme néhány árulkodó tünet arról, amikor már a legvégsőben vagy 🙂 Nem, nem azt mondom, hogy a legyet is röptében, 30 fölött […] Tovább

Tavaly azt hittem, én vagyok az egyetlen bátor lázadó, de utóbb kiderült, meglepően sokan voltunk így. Épp tegnap nyavalyogtunk egymásnak egy sort az egyik szintén szingli barátommal, hogy basszuskulcs, idén nem fog összejönni az egyedül ünnepelt év vége, pedig milyen jó volt! Ez, úgy látszik, egy egyszeri alkalom, egy one-off, amit mindenképp ki kell próbálni! […] Tovább